Szimpatolitikus hipertónia esetén, Parenterális Munkacsoport

Javallatok Ellenjavallatok Adagolás Mellékhatások Interakciók Figyelmeztetések Terhesség és szoptatás Túladagolás Farmakodinámia Farmakokinetika Mindet mutat Javallatok: Intenzív osztályon kezelt, a verbális stimulációra ébreszthető állapotnál nem mélyebb a Richmond- féle agitációs-szedációs skálán RASS 0 tól as értékű szedációt igénylő felnőtt betegek szedációjára. Nem intubált felnőtt betegek szedációjára, szedációt, pl.

Ellenjavallatok: A készítmény hatóanyagával vagy a 6. Előrehaladott másod- vagy harmadfokú vezetési blokk, amennyiben nincs pacemaker.

Rezerpin hipertónia esetén

Nem kontrollált hipotenzió. Akut cerebrovaszkuláris kórképek. Adagolás: Intenzív osztályon kezelt, a verbális stimulációra ébreszthető állapotnál nem mélyebb a Richmond-féle agitációs-szedációs szimpatolitikus hipertónia esetén RASS 0—3-as értékű szedációt igénylő felnőtt betegek szedációjára. Csak kórházi alkalmazásra. A Dexdor az intenzív kezelést igénylő betegek ellátásában jártas, az egészségügyi ellátást végző szakembereknek kell beadnia.

Rossz általános állapotú betegek esetében alacsonyabb kezdő infúziós sebesség alkalmazását kell mérlegelni. A dexmedetomidin igen hatékony, az infúzió sebességét óránként kell megállapítani. Az adag módosítását követően az új egyensúlyi állapotra jellemző mértékű szedáció kialakulásáig akár egy óra is eltelhet. Azoknál a betegeknél, akiknél a dexmedetomidin maximális adagjával sem tudnak megfelelő szintű szedációt elérni, másik szedatív készítményre kell áttérni.

• Radelfandreks: használati utasítást
• HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - PDF Ingyenes letöltés

A Dexdor esetében telítő adag alkalmazása nem javasolt intenzív osztályon végzett szedálásban, illetve fokozott mellékhatásokkal jár.

Szükség szimpatolitikus hipertónia esetén propofol vagy midazolám adható egészen addig, amíg a dexmedetomidin klinikai hatásai ki nem alakulnak. A kezelés időtartama A Dexdor 14 napnál hosszabb ideig történő alkalmazásával kapcsolatosan nincs tapasztalat. Az ezen időtartamot meghaladó alkalmazás esetén rendszeresen újra kell értékelni a Dexdor adását.

A Dexdor-t csak olyan egészségügyi szakember adhatja be, aki jártas a műtőben vagy a diagnosztikai eljárások során végzett anesztetikus ellátási feladatokban. Amennyiben a Dextor-t éber szedációra alkalmazzák, a diagnosztikai vagy sebészeti eljárásban nem résztvevő személyeknek a beteget folyamatosan monitorozniuk kell.

Szimpatolitikus hipertónia esetén, A farmakológia alapjai

A kiegészítő oxigént azonnal biztosítani kell és rendelkezésre kell bocsátani, amikor javallott. Az oxigén szaturációt impulzus-oximetriával kell monitorozni.

A Dexdor-t telítő infúzióként adják, melyet fenntartó infúzió követ. Az eljárástól függően egyidejű helyi érzéstelenítésre vagy fájdalomcsillapításra lehet szükség a kívánt klinikai hatás elérése érdekében. További fájdalomcsillapítók vagy szedatívumok például opioidok, midazolám vagy propofol ajánlottak fájdalmas eljárások esetén, vagy ha nagyobb mélységű szedációra van szükség. A Dexdor farmakokinetikai megoszlási felezési ideje a becslések szerint körülbelül 6 perc; ez vehető figyelembe, az egyéb beadott gyógyszerek hatásaival együtt, mikor a Dexdor kívánt klinikai hatásához szükséges titrálási időt kell meghatározni.

A fenntartó infúzió sebességét úgy kell beállítani, hogy elérjük a célzott szedáció szintjét. Különleges betegcsoportok Idősek Normál esetben nincs szükség az adag módosítására idős betegeknél lásd 5. Az idősebb betegek fokozottabban vannak kitéve a hipotenzió kockázatának lásd 4. Vesekárosodás Nincs szükség vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adag módosítására. Májkárosodás A dexmedetomidin a májban metabolizálódik, ezért fokozott óvatossággal kell adni májkárosodásban szenvedő betegeknek.

Csökkentett fenntartó adag szimpatolitikus hipertónia esetén mérlegelni lehet lásd 4. Gyermekek és serdülők A Dexdor biztonságosságát és hatásosságát 0—18 éves gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4. Az alkalmazás módja A Dexdort csak hígított intravénás infúzió formájában, koncentráció-vezérelt infúziós eszközzel szabad beadni. A gyógyszerkészítmény adagolást megelőző hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6. Éber szedáció A dexmedetomidinnel kapcsolatos leggyakoribb, az éber szedáció során jelentett mellékhatások az alábbiak a III. A mellékhatásokat gyakorisági csoportok alapján rangsorolták, először a leggyakoribbat adták meg.

Viszonylag egészséges, nem intenzív ellátásban részesülő, dexmedetomidinnel kezelt személyeknél szimpatolitikus hipertónia esetén bradikardia esetenként szinuszleálláshoz vagy szünethez vezetett.

A tünetek a lábszár felemelésére és antikolinerg szerek, például atropin vagy glikopirrolát adására reagáltak.

Egyedi esetekben a bradikardia a már korábban bradikardiás betegeknél aszisztolés időszakokba progrediált. Emellett jelentették szívmegállás eseteit, amelyet gyakran előzött meg bradikardia vagy atrioventrikuláris blokk. A hipertónia a telítő adag alkalmazásakor jelentkezett, ezt a reakciót a telítő adag mellőzése, az infúziós sebesség csökkentése vagy a szimpatolitikus hipertónia esetén adag csökkentése révén lehet mérsékelni.

Gyermekek 1 hónaposnál idősebb, döntően műtéten átesett gyermekeknél értékelték a legfeljebb 24 órás, intenzív osztályon végzett kezelést, és a felnőttekéhez hasonló biztonságossági profilt találtak. Az irodalomban egyetlen olyan esetről számoltak be, amikor egy újszülöttben hipotermiás bradikardia lépett fel.

• Tarka gyógyszer magas vérnyomás ellen. Torna magas vérnyomás esetén 3 fok
• Sóérzékenység, vagy sórezisztencia?, Sómentes diéta hipertónia Sómentes diéta hipertónia

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. Interakciók: Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

A dexmedetomidin anesztetikumokkal, szedatívumokkal, hipnotikumokkal és opiátokkal való együttadása valószínűleg a hatások fokozódásához vezet, beleértve a szedatív, anesztetikus és kardiorespiratorikus hatásokat.

Hogyan kell pantocrinumot szedni magas vérnyomás esetén, Hogyan kezeljük az alacsony vérnyomást

Az izoflurán, a propofol, az alfentanil és a midazolám esetében végzett specifikus vizsgálatok megerősítették a fokozott hatást. A dexmedetomidin és az izoflurán, a propofol, az alfentanil és a midazolám között nem mutattak ki farmakokinetikai kölcsönhatásokat.

Mindazonáltal a potenciális farmakodinámiás kölcsönhatások miatt a dexmedetomidinnal való együttes adáskor a dexmedetomidin vagy az egyidejűleg adott anesztetikum, szedatívum, hipnotikum vagy opiát adagjának csökkentésére lehet szükség.

Az in vitro vizsgálat arra utal, hogy fennáll a dexmedetomidin és a dominánsan CYP2B6 enzimen metabolizáló szubsztrátok között az in vivo kölcsönhatás lehetősége. Ennek klinikai jelentősége nem ismert.

Mi a jobb Physiotens vagy moxonidin és hogyan különböznek egymástól?

A vérnyomáscsökkentő és bradikardizáló hatások fokozódásának lehetőségét mérlegelni kell olyan betegeknél, akik szimpatolitikus hipertónia esetén, ezeket a hatásokat kiváltó gyógyszereket, például béta-blokkolókat kapnak, bár egy ezmolollal végzett gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálat során mérsékeltek voltak az additív hatások. Figyelmeztetések: Monitorozás A Dexdor intenzív osztályos körülmények közötti alkalmazásra, illetve a műtőben vagy a diagnosztikai eljárások során történő használatra való.

Egyéb körülmények közötti használata nem javasolt. Dexdor infúzió szimpatolitikus hipertónia esetén mellett a betegek szívműködését folyamatosan monitorozni kell. A gyógyító szívvitaminok és egészséges táplálék intubált betegek légzését monitorozni kell szimpatolitikus hipertónia esetén légzésdepresszió és egyes esetekben az apnoe kockázata miatt lásd 4.

A dexmedetomidin használat utáni felépüléshez szükséges idő a jelentések szerint kb. Járóbetegek esetében a szoros monitorozást legalább egy óráig folytatni kell vagy hosszabb ideig, a beteg szimpatolitikus hipertónia esetén függőenés még további legalább szimpatolitikus hipertónia esetén óráig orvosi felügyeletet kell biztosítani a beteg biztonsága érdekében. Általános óvintézkedések A Dexdor-t nem szabad bolus dózisban adni, intenzív osztályos ellátás során pedig a telítő dózis nem javasolt.

A készítményt alkalmazóknak, különösen a kezelés első néhány órája alatt, késznek kell lennie arra, hogy az agitáció akut gátlása érdekében vagy a beavatkozások alatt másik szedatívumot adjanak.

Please wait while your request is being verified...

Éber szedáció esetén más kis bolus szedatívum is használható, ha a szedáció szintjének gyors növekedése szükséges. Egyes Dexdorral kezelt betegeknél megfigyelték, hogy stimulációra ébreszthetők és éberek. Ezt, egyéb klinikai jelek és tünetek hiányában, nem szabad a készítmény hatástalansága jelének tekinteni. A dexmedetomidin általában nem okoz mély szedációt és a betegek könnyen felébreszthetők.

A dexmedetomidin ezért nem alkalmas olyan betegek számára, akik nem tolerálják ezt a hatásprofilt, például azoknak, akik folyamatosan mély szedációt igényelnek. A Dexdort nem szabad intubálásra általános érzéstelenítő indukciós szerként, vagy izomrelaxáns adása során szedáció biztosítására adni.

A dexmedetomidin nem rendelkezik néhány egyéb szedatívum görcsoldó hatásával, szimpatolitikus hipertónia esetén nem fogja elnyomni a fennálló görcsaktivitást.

Óvatosságra van szükség, ha a dexmedetomidint egyéb szedatív vagy kardiovaszkuláris hatású szerrel szimpatolitikus hipertónia esetén adják, mivel additív hatások léphetnek szimpatolitikus hipertónia esetén A Dexdor nem javasolt betegvezérelt szedációhoz.

Nem áll rendelkezésre elegendő adat. Ha a Dexdort járóbeteg-ellátás során használják, a betegeket rendszerint alkalmas harmadik fél gondozására kell bocsátani. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy tartózkodjanak a vezetéstől vagy más veszélyes feladatoktól, és ha lehetséges, kerüljék más szedáló szerek alkalmazását pl. Fokozott óvatosság szükséges akkor, amikor idősebb betegeknek adnak dexmedetomidint. Mérlegelni kell a dózis csökkentését.

Kérjük, olvassa el a 4. Kardiovaszkuláris hatások és óvintézkedések A dexmedetomidin a központi sympatholysisen keresztül csökkenti a szívritmust és a vérnyomást, azonban a nagyobb koncentrációk hatására hipertóniához vezető perifériás vazokonstrikció következik be lásd 5.

A dexmedetomidin ezért nem alkalmas olyan betegek számára, akiknek nagymértékben instabil a kardiovaszkuláris állapota.

Dibazol adagolása magas vérnyomás esetén. Hipertónia az utolsó generációs gyógyszerek

Fokozott óvatosság szükséges akkor, amikor már eredetileg is bradikard betegeknek adnak dexmedetomidint. A bradikardia általában nem igényel kezelést, de szükség esetén általában reagált antikolinerg gyógyszerekre vagy az adag csökkentésére. A nagyon jó fizikai állapotú és alacsony nyugalmi szívfrekvenciájú betegek különösen érzékenyek az alfa-2 receptor agonisták bradikardizáló hatásaira; átmeneti szinuszleállással járó esetekről is beszámoltak.

Emellett jelentették szívmegállás eseteit, amelyet gyakran előzött meg bradikardia vagy atrioventrikuláris blokk lásd 4.

Hogyan zajlik a magas vérnyomás kezelése rendelőnkben? Ezek közül a leggyakoribbak: Életkor. A magas vérnyomás kialakulásának valószínűsége az életkor előrehaladtával folyamatosan nő. Körülbelül 64 éves korig a hipertónia gyakrabban jelentkezik férfiaknál, efölött az életkor fölött azonban nőknél gyakoribb a vérnyomásnövekedés.

A dexmedetomidin vérnyomáscsökkentő hatásának nagyobb jelentősége lehet azoknál a betegeknél, akiknek már eredetileg is alacsony volt a vérnyomása különösen, ha az nem reagált vérnyomásemelők adására ; akik hipovolémiások; krónikusan alacsony a vérnyomásuk, vagy akiknél csökkent a funkcionális rezerv. Ilyenek például a súlyos kamraműködési zavarban szenvedő és az idős betegek; ezekben az esetekben fokozott óvatosságra van szükség lásd 4.

Csökkent perifériás autonóm aktivitás például gerincvelő-sérülés esetén a betegeknél kifejezettebbek a szimpatolitikus hipertónia esetén változások a dexmedetomidin elkezdése után, ezért fokozott körültekintéssel kell őket kezelni. Átmeneti hipertóniát elsősorban a telítő adag adása során, a dexmedetomidin perifériás vazokonstriktív hatásaival kapcsolatosan figyeltek meg.

Telítő adag nem javasolt az intenzív osztályon való szedáció esetében. A hipertóniát általában nem kellett kezelni, azonban a folyamatos infúzió sebességének csökkentése tanácsos lehet. A nagyobb koncentráció mellett fellépő helyi vazokonstrikció jelentősége nagyobb lehet iszkémiás szívbetegségben vagy súlyos cerebrovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél, akiket szorosan kell monitorozni. Az adag csökkentését vagy a kezelés felfüggesztését mérlegelni kell a szívizom vagy az agy iszkémiájára utaló tünetek fellépése esetén.

Fokozott óvatosság szükséges akkor, amikor a dexmedetomidint együtt használják gerinc- vagy echocardiogram szív egészsége érzéstelenítéssel a hipotenzió vagy a brahikardia esetleges fokozott kockázata miatt.

Májkárosodásban szenvedő betegek Szimpatolitikus hipertónia esetén van szükség súlyos májkárosodás esetén, mivel a túl nagy adagok a dexmedetomidin clearance csökkenése miatt fokozhatják a mellékhatások, a túlzott szedáció vagy a hatás elhúzódásának a kockázatát.

Szimpatolitikus hipertónia esetén, a magas vérnyomás minden szakaszának kezelésére

Neurológiai betegségekben szenvedő betegek Súlyos idegrendszeri betegségekben, például fejsérülés esetén és ideggyógyászati műtét után, korlátozott a dexmedetomidin alkalmazásával kapcsolatos tapasztalat, ezért ilyen esetben óvatossággal kell használni, különösen, ha mély szedációra van szükség.

A dexmedetomidin csökkentheti az agyi vérátáramlást és a koponyaűri nyomást, ezt mérlegelni kell a kezelés kiválasztásakor. Egyéb Elhúzódó alkalmazás után az alfa-2 agonisták hirtelen abbahagyása ritkán megvonási reakciókkal járt.