Diafragmatikus légzés hipertóniával

ACE-gátlók helyett tiazidokkal kellene kezdeni az antihipertenzív kezelést Diuretikumok gyógyszerek felsorolása magas vérnyomás esetén Nem terápiarezisztens hipertónia, hanem non-adherencia A magas vérnyomás monoterápiás gyógyszeres kezelésére több hatóanyagcsoportba tartozó szerből lehet választani: szóba jöhetnek angiotenzin konvertáló enzim ACE gátlók, angiotenzin receptor antagonisták, tiazid diuretikumok diafragmatikus légzés hipertóniával kalcium-csatorna blokkolók.

Annak ellenére, hogy a különféle hatóanyagok hatásmechanizmusa eltérő, alig-alig állnak rendelkezésre randomizált elrendezésű összehasonlító vizsgálatok eredményei, amik valamelyik hatóanyag superior jellegét igazolhatnák.

Kivételként lehet az ALLHAT-vizsgálatra tekinteni, ami sokak meglepetésére egy költséghatékonynak bizonyuló tiazid diuretikumot klortalidon mutatott be a legkedvezőbb hatásúként. A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy hipertónia esetén általában ACE-gátlóval kezdik a gyógyszeres terápiát az orvosok.

• Hányinger és szívfájdalom - Okok
• Írta: Angie Arriesgado Mikor nevettél utoljára egy igazán jót?
• Diafragmatikus légzés hipertóniával Dr.
• Itthon Diafragmatikus relaxáció - rekeszizom esemény Rekeszizom relaxáció ez egy olyan patológia, amellyel gyakran nem találkozunk, mert általában oligotünetmentes.
• Magas vérnyomás új kezelések
• Diafragmatikus relaxáció - rekeszizom esemény
• Magas vérnyomás és bradycardia kezelés
• A magas vérnyomás elleni gyógyszerek köhögést okoznak

Ezzel szemben, mint az közel 5 millió elektronikus betegakta kiértékeléséből kiderült, hatásosabbnak bizonyul, ha tiazid diuretikummal indul az antihipertenzív gyógyszeres kezelés. Valamennyi betegnél arteriális hipertónia állt fenn, aminek a gyógyszeres kezelését egyetlen diafragmatikus légzés hipertóniával végezték,- a hatóanyagok tekintetében azonban diafragmatikus légzés hipertóniával különbségek.

Primer végpontként a betegeknél esetlegesen bekövetkező akut szívinfarktus, szívelégtelenség miatti kórházba kerülés és szélütés szolgált. Az elemzés során a különböző hatóanyagcsoportokba tartozó antihipertenzív szerekkel végzett monoterápiás kezelések között nem találtak szignifikáns eltérést, egyetlen kivétellel; amit a tiazid diuretikumok jelentettek.

Elnevezésük az általuk gátolt enzim angiotenzinkonvertáló enzim nevének rövidítéséből származik. Ez az enzim egy olyan anyag angiotenzin II keletkezését segíti elő, amely más hatások mellett, csökkenti a vesében a víz és a nátrium kiválasztását, ezzel pedig emeli a vérnyomást.

Az ACE-gátlók hatására viszont nem termelődik ez az anyag, tágulnak a vese erei, több vizet és nátriumot választ ki, és így csökken a vérnyomás. Azok a magas vérnyomásos betegek, akik tiazid diuretikumos kezelésben részesültek, ritkábban szenvedték el mindhárom, primer végpontul szolgáló kardiovaszkuláris eseményt, mint azok, akik egyéb hatóanyagú szert kaptak. Ha az orvosok az ACE-gátlók helyett tiazidokkal indítják az antihipertenzív terápiát, akkor 16 százalékkal kisebb eséllyel következik be akut szívinfarktus, illetve százalékkal kisebb a szívelégtelenség miatti kórházba kerülés és a szélütés kockázata.

A LEGEND vizsgálatból kiderült, hogy a betegek 48 százalékánál ACE-gátlóval indult a gyógyszeres kezelés, míg a betegek mindössze 17 százaléka kapott tiazid diuretikumot. Amennyiben az antihipertenzív terápia annál a 2,4 millió betegnél, akik ACE-gátlót kaptak, tiazid diuretikummal kezdődött volna, a számítások szerint több mint kardiovaszkuláris esemény megelőzhető lett volna.